A film eredeti címe: The last house on the left (Az utolsó ház balra)
amerikai horror, 110 perc, 2009
Az utolsó ház balra – tartalom
Mari és családja nyaralni mentek az elhagyatott helyen lévő tóparti házukba. Érkezés után a lány bemegy a kisvárosba, hogy találkozzon barátjával, de még aznap este egy szökött rab a társaival, elrabolja őket. Marit megerőszakolja a bandavezér, a barátját pedig meggyilkolja. A megrázkódtatást követően, a sorsára hagyott és rémült Marinek egyetlen reménye maradt, hogy visszajusson a szüleihez, Emmához és Johnhoz. A balszerencse viszont tovább üldözi, mivel a banda aki megtámadta, pont a szülei házában kért szállást, ahol a lány a biztonságot remélte. A lány családja nemsokára megismeri a történteket, és gondoskodnak róla, hogy a támadók megbánják azt a napot, amikor betértek balra az utolsó házba.
Bemutató dátuma: 2009. június 18.
Forgalmazó: UIP-Duna Film
Stáblista
Szereplők
Sara Paxton (Mari Collingwood)
Monica Potter (Emma)
Tony Goldwyn (John Collingwood)
Garret Dillahunt (Krug)
Joshua Cox (Giles)
Michael Bowen (Morton)
Aaron Paul (Francis)
Alkotók
Rendező: Dennis Iliadis
Forgatókönyvírók: Adam Alleca, Carl Ellsworth, Wes Craven
Zeneszerző: John Murphy
Operatőr: Sharone Meir
Producerek: Wes Craven, Sean S. Cunningham, Marianne Maddalena
Vágó: Peter McNulty
Az utolsó ház balra film kritika
A horror filmekben a horror általában háromféle. Először a félelem jön. Horror mozdulatokba kezdünk, hogy féljünk a dolgoktól, éhesek vagyunk a helyzetek izgalmára és katarzisára, amelyek kiváltják a veszélytől való ösztönös idegenkedésünket. A félelemhez igazodó undor, a groteszk, szélsőséges vagy transzgresszív szembenézés vágya. A horror e két aspektusa átfedő közönséget követel, de egyben határvonalat is húz a homokba azok között, akik értékelik a vért, és azok között, akik a terrort kevésbé szeretik. A harmadik fajta horror az abszurditást és a szürrealizmust idézi. Ez a legrugalmasabb mód, beleértve a komikus, filozófiai vagy szokatlanul csúnya módot.
Az utolsó ház balra, a horror mindhárom típusának részese, de hírhedtsége nagyrészt az undor és az abszurditás kínos keverékén nyugszik. A nemi erőszak-bosszúja alműfaj próbaköve. A film két fiatal lány ellen kifejezett brutalitást, erőszakot és gyilkosságot mutat be. Az agresszorokat, az áldozat egyik szülője fedi fel, és képletesen lemészárolja.
Most, egy olyan kultúrában, ahol semmi sem megdöbbentő, és minden eladható, a szörnyűség késztetésének nem sok más lehetősége van, mint a rendszerben megnyilvánulni. Lehet, hogy Az utolsó ház balra és a hozzá hasonló feldolgozás cinikus pénzkereső ajánlatok a producerek és stúdiók részéről, de olyan írók, rendezők készítik őket, akik nyilvánvalóan a műfajukba fektettek, és hűek hozzá.